Maros András

Egy szembejövő teherautó fél kerékkel áttért a sávjukba, a taxisofőrnek le kellett húzódnia, hogy elkerülje az ütközést. Magnus elmerengett az országúti közlekedés szabályain, és oda lyukadt ki, hogy a zavartalan működést egy soha be nem bizonyított feltételezésre alapozzuk, arra, hogy mindenki életben akar maradni.

Részegen a föld lakói mind szót értenek egymással úgy, hogy mindenki a saját nyelvén beszél – ezt a tételt Mille Elemér kész volt bármikor igazolni saját példáján keresztül. Egy nyikkanást sem tud németül, mégis flottul társalgott két osztrák kamionossal egy gellénházi kocsmában, a férfimosdó előtt, egy leselejtezett flippergépnek dőlve: ő magyarul beszélt, az osztrákok meg feltételezhetően németül, vagy fél órát elbeszélgettek, jókat nevettek. Szóval ha három-négy kupica után sem ért szót a dánokkal, akkor a Nyúl Bandi valamit nagyon elbaszott az erjesztésnél.

Öreg vagyok már, és rugalmatlan. Például a digitális kütyükhöz konkrétan segghülye. – Szemléltetésképpen undorral kézbe vette mobiltelefonját. – Sok mindent lehetne ezzel csinálni, de én csak felveszem, ha csörög, és leteszem, ha megunom a beszélgetést. Még egy nyomorult billentyűzárat se tudok rátenni, hiába könyörög az egyik unokám, hogy tegyek, meg is mutatta, hogy kell, de sajnálom rá az időt, hogy fejlődjek… szóval belemásztam én a digitális világba, de gyorsan át is folytam az emésztőrendszerén… na de… a témára visszatérve: amit a dedikálásról mond… ezen a téren mindenképp fejlődni akarok. Mert ez fontos. A jövőben olyan könyveket is dedikálni akarok, amik nem jutnak el hozzám.