Central Könyvek

– Azt csinálsz, amit akarsz, Nonna.
– Ha Paolo mellett azt érzed, hogy minden lehetséges, menj hozzá!

Ha úgy gondolod, hogy neked kell mindent lehetővé tenned az ő számára, ne menj hozzá!

Ha úgy gondolod, hogy neked kell mindent lehetővé tenned az ő számára, ne menj hozzá! Egy nő értékeli a támogatást, egy férfinak pedig azt kell hinnie, hogy mindent egyedül csinált.

Már meghozta a döntését Paolóval kapcsolatban. Nem az volt a baj, amit a férfi tett, hanem az, amit nem tett meg. Nem érdeklődött az álmai iránt. Sosem volt rossz ötlet a nagyanyjára hallgatni.

– Figyelj rám! Szeresd magad! Ez a legnagyobb kaland. Egy olyan szerelem, ami egész életedben kitart. Amikor szereted magad, meg akarod találni a célodat, valamit, amit egyedül te tudsz úgy csinálni, ahogy csak te tudod. Csinálj dolgokat! Alkoss! És ha jön egy férfi – és hidd el, jönni fog! –, akkor a kapcsolat máris jól indul, mert mindketten ugyanazt az embert szeretitek: téged. Szerencsés fickó!

Egy nő értékeli a támogatást, egy férfinak pedig azt kell hinnie, hogy mindent egyedül csinált. Nevetséges, de pontos. – Matelda leárnyékolta a szemét a lemenő nap sugarai elől. – Van még egy üveg prosecco a hűtőben?
– Kérsz egy kicsit?
Matelda bólintott. Anina bement a konyhába, kinyitotta a proseccót, és töltött két pohárral. Már meghozta a döntését Paolóval kapcsolatban. Nem az volt a baj, amit a férfi tett, hanem az, amit nem tett meg. Nem érdeklődött az álmai iránt. Sosem volt rossz ötlet a nagyanyjára hallgatni.
Odaadta Mateldának az egyik poharat, és megemelte a sajátját.
– Nem, nem, rád igyunk! – Matelda felemelte a poharát. – A francba Paolo Ulianával!
– Nonna!
– Figyelj rám! Szeresd magad! Ez a legnagyobb kaland. Egy olyan szerelem, ami egész életedben kitart. Amikor szereted magad, meg akarod találni a célodat, valamit, amit egyedül te tudsz úgy csinálni, ahogy csak te tudod. Csinálj dolgokat! Alkoss! És ha jön egy férfi – és hidd el, jönni fog! –, akkor a kapcsolat máris jól indul, mert mindketten ugyanazt az embert szeretitek: téged. Szerencsés fickó!
A távolban megkondultak a templom harangjai. Matelda magában dúdolta a harangjáték dallamát.
Nicolina a konyhában készítette az édesanyja reggelijét. Tálcára tette, és kivitte a teraszra.
– Luccában nem hiányoznak a harangok. Ez a kolompolás minden egyes órában már túl sok nekem – mondta, miközben letette a tálcát az asztalra Matelda mellé. – Mama, ma eljön Matteo.
– Már megint?
– Igen. Szeretne minél többet látni.
Olimpio kivitte a kávéskannát a teraszra, és töltött egy csészével a feleségének.
– Egyél! – kérte Matelda, és odatolta a férje elé a tálcát.
– Én már reggeliztem. – Olimpio óvatosan visszatolta.
– Nem kívánom.
– Csinálhatok neked tojást, Mama. Kérsz egy tojást? – kérdezte Nicolina.
Olimpio megfogta Matelda kezét.
– Hideg, mint a jég. Hozz egy takarót, kérlek!
– Nem fázom. – Matelda kinyitotta a szemét, és a távolban, a part felett köröző sirályokat figyelte.
Nyugodt volt. A pap elhozta neki a szentáldozást, meggyóntatta, és felajánlotta neki az utolsó kenetet. Matelda boldogan elfogadta a szentséget. Számára ez biztosítékot jelentett. Nem akart semmi olyat tenni e pillanat és a halála órája között, ami megakadályozhatná abban, hogy lássa Isten arcát. Úgy érezte, a lelkiismerete szabadon lebeg a testében. Minden rosszért, amit elkövetett, bocsánatot kért.
Nem vesztegette az időt. A nők ritkán teszik. Minden pillanatot kipréselnek a napból, hogy másokat szolgáljanak. De mi van az elmulasztott jó cselekedetekkel? Vajon elég volt? Eleget tett? Nem kapott választ, de ez már nem az ő problémája volt. Már csak arra vágyott, hogy a kegyelem állapotában hagyja el ezt a világot. Legyen meg az Ő akarata, ez lesz a feloldozása. A lelkének már csak a megváltás feladata maradt hátra. Matelda mély levegőt vett, és nem köhögött. Tüdeje úgy nyílt meg a tengeri levegőnek, akár egy fújtató.
Nicolina visszatért a takaróval és Aninával.
– Hát nem gyönyörű? – Matelda a turmalinkék tengerre nézett

Úgy várta a tavaszt és azt, hogy visszatérjen ez a szín, é

Bár a tenger egész életében hívogatta Mateldát, ez csak egy csali volt, hogy felkeltse a figyelmét. Valójában a fölébe boruló égbolt volt az, amelyből az örökkévalóság

kapuja nyílt. Az ég volt az, ahová Matelda elindult. A lelke a felhők kapuján át felemelkedett a csillagok brokátjáig, ahol újra megtalálja majd az édesanyját.

Barátaim, szeretném megköszönni, hogy mindannyian udvariasan bántatok velem, ahogy egyre öregedtem, és elfelejtettem a tényeket, a történeteket és a számokat. Naponta egy-egy emlékezetkiesés nem sokat számít, de ha idővel összeadódnak, földcsuszamlás lesz belőlük, amit öregkornak hívnak. Emlékezzetek rám a romok között!
Ezekről az ékszerekről ti jutottatok az eszembe. Gondoljatok hát rám, amikor viselitek őket!

Sok csók,
Matelda (Mama, Nonna, az öregeknek Picci)