Roman Krznaric brit-ausztrál társadalomfilozófus. Arról ismert, hogy azt kutatja, hogyan alakítják az eszmék a társadalmat. Legismertebb művei A jó ős (2020), az Empátia (2014) és a Carpe Diem Regained (2017). Könyveit több mint 25 nyelvre fordították le. Krznaric az Oxfordi Egyetem Eudaimonia and Human Flourishing Központjának vezető kutatója és a világ első Empátia Múzeumának alapítója.
Roman Krznaric Sydneyben született, gyermekkorát Ausztráliában és Hongkongban töltötte. Ezt követően Oxfordban, Londonban és Essexben tanult, ahol politikatudományból doktorált. Mielőtt író lett, Guatemalában dolgozott az emberi jogokkal kapcsolatban, ez a téma inspirálta korai könyvét, a What the Rich Don't Tell the Poor (2007) címűt. Emellett kertészként, beszélgető aktivistaként és egyetemi előadóként is dolgozott. A Római Klub tagja és a Long Now Alapítvány kutatója.
Krznaric könyveit széles körben olvassák pedagógusok, kampányolók és társadalmi reformerek. Rendszeresen felszólal nyilvános rendezvényeken, a TED Globaltól kezdve a börtönökön át a dizájnfórumokig. Emellett igazi teniszt játszik, és a The First Beautiful Game (2006) című könyvében a sportág örökségét vizsgálja.
Legutóbbi könyve, a History for Tomorrow: Inspiration from the Past for the Future of Humanity (2024) című könyvében merészen elmélkedik ezer év globális történelméről. A könyv magabiztosan tárja fel, hogy a múltbeli társadalmak hogyan kezelték az olyan kihívásokat, mint az egyenlőtlenség, az ökológiai stressz és a demokráciát fenyegető veszélyek. Krznaric érvelése egyértelmű: tanulnunk kell a múltból, hogy a mai tetteinket irányíthassuk. A történelem nem csupán a múlt megértésének módja, hanem a jövőhöz való viszonyunk újragondolásának módja is.
A források széles skálájából merít. A könyv merészen hasonlítja össze a karibi rabszolgalázadásokat a mai éghajlati tiltakozásokkal, és összekapcsolja az Edo-korabeli Japánt a fenntartható gazdaság modern eszméivel. A 18. századi londoni kávéházakat pedig a közösségi média felemelkedésével kapcsolja össze. Ezeket a történelmi példákat nem másolandó modellként, hanem a változás inspirálására szolgáló eszközként mutatja be.
A kritikusok reménykeltőnek és elgondolkodtatónak nevezték a könyvet. George Monbiot „tanulságosnak és izgalmasnak” nevezte. A The Guardian a hét könyvének nevezte, időszerűnek és életbevágóan fontosnak nevezve. Michael Wood történész úgy jellemezte, hogy „nyugodt, de sürgető szemrehányás a határtalan vágyakozás kultúrájának”. Krznaric könyve végérvényesen megmutatja, hogy „a változás valóban lehetséges”.
Továbbra is ír és tart előadásokat az Egyesült Királyságból.
Fotó hitel: www.romankrznaric.com
Roman Krznaric Sydneyben született, gyermekkorát Ausztráliában és Hongkongban töltötte. Ezt követően Oxfordban, Londonban és Essexben tanult, ahol politikatudományból doktorált. Mielőtt író lett, Guatemalában dolgozott az emberi jogokkal kapcsolatban, ez a téma inspirálta korai könyvét, a What the Rich Don't Tell the Poor (2007) címűt. Emellett kertészként, beszélgető aktivistaként és egyetemi előadóként is dolgozott. A Római Klub tagja és a Long Now Alapítvány kutatója.
Krznaric könyveit széles körben olvassák pedagógusok, kampányolók és társadalmi reformerek. Rendszeresen felszólal nyilvános rendezvényeken, a TED Globaltól kezdve a börtönökön át a dizájnfórumokig. Emellett igazi teniszt játszik, és a The First Beautiful Game (2006) című könyvében a sportág örökségét vizsgálja.
Legutóbbi könyve, a History for Tomorrow: Inspiration from the Past for the Future of Humanity (2024) című könyvében merészen elmélkedik ezer év globális történelméről. A könyv magabiztosan tárja fel, hogy a múltbeli társadalmak hogyan kezelték az olyan kihívásokat, mint az egyenlőtlenség, az ökológiai stressz és a demokráciát fenyegető veszélyek. Krznaric érvelése egyértelmű: tanulnunk kell a múltból, hogy a mai tetteinket irányíthassuk. A történelem nem csupán a múlt megértésének módja, hanem a jövőhöz való viszonyunk újragondolásának módja is.
A források széles skálájából merít. A könyv merészen hasonlítja össze a karibi rabszolgalázadásokat a mai éghajlati tiltakozásokkal, és összekapcsolja az Edo-korabeli Japánt a fenntartható gazdaság modern eszméivel. A 18. századi londoni kávéházakat pedig a közösségi média felemelkedésével kapcsolja össze. Ezeket a történelmi példákat nem másolandó modellként, hanem a változás inspirálására szolgáló eszközként mutatja be.
A kritikusok reménykeltőnek és elgondolkodtatónak nevezték a könyvet. George Monbiot „tanulságosnak és izgalmasnak” nevezte. A The Guardian a hét könyvének nevezte, időszerűnek és életbevágóan fontosnak nevezve. Michael Wood történész úgy jellemezte, hogy „nyugodt, de sürgető szemrehányás a határtalan vágyakozás kultúrájának”. Krznaric könyve végérvényesen megmutatja, hogy „a változás valóban lehetséges”.
Továbbra is ír és tart előadásokat az Egyesült Királyságból.
Fotó hitel: www.romankrznaric.com
Books
- unavailable
fb2epub
Drag & drop your files
(not more than 5 at once)