A Szigorúan bizalmas története hétköznapi, kissé groteszk históriát mond el, mely bárkivel megeshetett. Nesztor Gyula, a regény főszereplője után hat teljes éven át, 1950-től 1956-ig folyik a nyomozás. Megfigyelés alatt tartják az egész családját: gyűlnek, sokasodnak róla a „szig. biz.!” jelzéssel ellátott anyagok. Egy ruhaipari vállalat káderosztálya igyekszik már-már abszurditásba hajló eltökéltséggel „felgöngyölíteni” a főhősnek és apjának életét. A bonyodalom kiindulóponta egy természetes emberi törekvés: Nesztor Gyula felnőttként is tanulni szeretne, mérnök akar lenni, s ezt beírja önéletrajzába is…
Vétkes és ártatlan kategóriák egyértelmű megállapítása nélkül, jó szándékból és túlbuzgóságból egybeszőtt kisemberek marakodnak egymással, akiket felkészületlenül ért egy nagy, történelmi feladat. A regényt át— meg átszövik a nevetés nélkül ma már alig olvasható hiteles kordokumentumok. Nevetésünk azonban keserűen, fájdalmasan kijózanító is: a regény a mai negyvenévesek apáinak nemzedékéről szól.