Danubius Danubia I-III

A Danubius Danubia Folyamregény, három kötetének címei:
Árapály, Pezsdülés, Forrás.

„A könyvet kötelező olvasmányként olvastatnám el mindenkivel. Mindenekelőtt idehaza jelent üdítő kivételt irodalmi jelenidőnkben, amit hajlamos vagyok olykor sivatagként érzékelni.”
(GÖNCZ ÁRPÁD)
„Kabdebó azt írja valahol, fejezete elején, hogy Dének (ő a folyamregény egészének a főszereplője) a munkahelyén (a budai Basa utca fürdőjét képzeljük magunk elé 56 őszén) az összes zárhoz mesterkulcsa van. Szép, eldugott megjegyzés. Mert Kabdebónak van mesterkulcsa. Történetesen itt most 56 forradalmához. Nincs olyan ajtaja 1956 őszének, amit ne nyitna ki vele. Méghozzá: szépirodalommal a hiányzó szépirodalom kellős közepén. Azért kellene lenyomnom az oktatási miniszter kilincsét, hogy ezt a mesterkulcsot — amellyel 56 kinyitása gyerekjáték, sőt élvezetes (egyszerű és nagyszerű) gyerekjáték — ismerje meg, és adja tovább összes tanulójának 13 éves korától egyetemi polgárkoráig, s így az egész kulcsa-veszett ország váljék a közkinccsé tett mesterkulcs ügyes, hasznos játszóterévé.”
(KÁRPÁTI KAMIL)
„K. T. a Móricz Zsigmond — Németh László hagyományt választotta a „folyamregény-koncepcióval” való összeötvöződés alapjául. Félreértés ne essék:
K. T. nem ekhózza sem Móriczot, sem Némethet. K. T. új koncepcióval ajándékozza meg olvasóit, mely munkáját az eredeti remekmű rangjára emeli.”
(MAKKAI ÁDÁM)
„A Duna, a hömpölygő istenasszony kék szoknyája szélén már támadt egy nagy író, Jókai Mór. Ő is tudomásul vette a Dunát. Kabdebó életre csókolta a folyam álmodó lelkét.”
(MÁTÉ IMRE)
„Kabdebó Tamás erőteljesen azt szuggerálja, hogy a sérült, sebzett szervesség, folytonosság képes megújulni, regenerálni önmagát. Az a bizonyos „élan vital” létezik. Ez a lét, a létezés törvénye, amit tisztelni kell. A Duna-tájon is.”
(PÉNTEK IMRE)
„Annak a „homo Danubicus”-nak a történetét és lelkiségét örökíti meg, aki — mint Szendrő József — már elfogulatlanul képes látni a történelmi konfliktusokat, és átfogó szemlélettel tud közeledni a régió népi és kulturális mozaikjához.”
(POMOGÁTS BÉLA)