Ami a játszmákat illeti, a szeretőm, Jax mesteri stratéga volt. Ő mozgatta a szálakat Washington D. C. legbefolyásosabb politikusainak zárt ajtói mögött, de emellett még arra is jutott ideje, hogy csaknem tönkretegye a karrieremet. Azt azonban nem tudta rólam, hogy ha nem tetszettek a szabályok, inkább átléptem őket, és a sajátjaim szerint játszottam. Nem hagyhattam, hogy megússza, amit velem tett. Mi több, egyáltalán nem akartam őt futni hagyni.
Annyira szerettem Jaxet, hogy képtelen voltam lemondani róla. Jax pedig annyira szeretett engem, hogy úgy gondolta, a legjobb, amit tehet, ha lemond rólam. Nem hitte, hogy megtanulok a cápák közt úszni. Én viszont végre megmutathattam neki, hogy rég fejest ugrottam a mély vízbe.