Itt járt Britt-Marie

Borg ott fekszik, ahol. Ahol mindig is feküdt. Egy község, ahonnan az út két irányba vezet, és ez a lehető legkedvesebb, amit mondani lehet róla. Az egyik irány haza, a másik Párizs.

– Tegyél meg egy szívességet, Britt-Marie.

– Bármit – suttogja válaszként.

– Ne kopogj be sehova holnap. Csak indulj útnak! – kéri a kislány.

– Gondoltam, maradok még Borgban egy darabig. Gondoltam, beszélek apámmal. Egyszerűbb lesz most, hogy már meghalt, és nem tud egyfolytában félbeszakítani.

A halál tehetetlenség. A tehetetlenség kétségbeesés. Kétségbeesett emberek kétségbeesett tettekre vetemednek.

A coachszemély Bankra és Britt-Marie-ra mutat, olyan dühösen, hogy mindkét kezét használatba veszi, így bizonyos távolságból nehéz megállapítani, mutogat-e, vagy azt próbálja szemléltetni, körülbelül mekkora egy borz.

– Te vóná, aki a fijjúkat eddze?

Britt-Marie nem tudja, ezek szavak-e vagy hangok. Vega előrehajol, és azt suttogja:

– Azt kérdezi, te vagy-e az edzőnk

– Azt hiszem, ételmérgezést kaptam – magyarázza.

Bank motyog valamit, ami határozottan úgy hallatszik, hogy „ételmérgezés, az, persze”, aztán megfordul, és visszamegy a pizzériába.

– Több whiskyre lesz szükség. És ha nem túl nagy kellemetlenség, kérnék egy flakon ablaktisztítót is.

Jelentős gondolkodási idő után hozzáteszi:

– Jelen körülmények között elfogadom akármelyik márkát.

– Az autó sok napja kész. De Britt autó nélkül nem tud elmenni Borgból, ugyi?

– Tehát megtévesztettél? Az arcomba hazudtál? – érdeklődik Britt-Marie sértetten.

– Ja – ismeri el Valaki.

– Megérdeklődhetném, miért?

Valaki megvonja a vállát.

– Kedvellek, Britt. Te egy olyan izé vagy. Friss fuvallat! Borg unalmas Britt nélkül, ugyi?

A sapkás-szakállas férfiak felállnak az asztaluktól, a kasszához viszik a csészéjüket, és hangtalanul leteszik Britt-Marie elé. Aztán leveszik a sapkájukat, lehajtják a fejüket, keresni kezdenek a napilapjaikban, és átnyújtanak valamit Britt-Marie-nak.

Keresztrejtvény-mellékleteket.