A szerző költői képekben gazdag gondolatokkal fogalmaz, s sokszor sugall pesszimisztikus, látomásszerűséget, főként szabadverseiben! Az utóbbi években tapasztalatai alapján elmondható, hogy egy olyan mélyen érző, túlérzékeny költő verseit veheti kezébe az olvasó, aki a mélység kiáltó szakadékai fölött is minden idegszálával azon igyekszik, hogy teljes értékű ember tudjon maradni – gáncsoskodók, rosszakaratúak hada keríti sokszor körbe, – egy olyan összetett, sokszínvilágú, érett költői világot igyekszik megteremteni a változatosságra törekedve! A túlélés, és az élhetőbb akarás hevíti szinte majdnem minden sorát, még azokban a sokszor meglehetősen sötéttónusú, komor, apokaliptikusságot tükröző verseiben, ahol a gyilkos csendbe is belekapaszkodik egy-egy odatévedt kinyújtott kéz! Verseit elsőrendően a létezés kérdései izgatják, és azok mentén igyekszik felépíteni alapmotívumait! Érzelmi, gondolatai vívódásainak lenyomata, mint megdönthetetlen, egyéni bizonyítékok világítanak sokrétűen az olvasók legnagyobb örömére!