ÉrzékiDerűs bölcsesség, ólom-álom illat…A liliom káprás köde nyomasztó.Hozzám hempelyeg s míg hason s szíven hat –már kirepült a képzeleti lasszó.Liliom kelyhén szétolvadt havas tó,közepén forrás, mint női Hat, égetfelhányt párákkal… Irigylem a méhet,mely közepébe vágott a magasból. –Ebben kezdődni s ebben lelni véget:ledér sziromhús-párnán hemperegve –reám is átcsap égi méhe kedve.Majd önfeledten alunni rá szépet –egy pillanatra mindent elfeledve,álmomban is tovább szeretve, élet…Jankovich Ferenc
