Franciaországban valójában XIV. Lajos halálával kezdődött a XVIII. század, vagyis az, amit francia felvilágosodásnak szokás nevezni. A természettudományok ugrásszerű fejlődése tudományos gondolkodásra ösztönzi az írókat, jogi, társadalom— és államfilozófiai kérdések elemzésére, s az előző nemzedék bájosan cikornyás rokokó ízlésének ellenhatásaként, lényegre törőbb fogalmazásra.
A nagy század első író-gondolkodó nemzedékének legnagyobb alakja Montesquieu. A Perzsa levelek-en kívül még két nagy művét tartja számon az irodalom és a filozófia: A rómaiak nagysága és hanyatlásá-t és A törvények szellemé-t.
A Perzsa levelek, a levélregény műfaj legtekintélyesebb őse, hat évvel a Napkirály halála után jelent meg, és fergeteges sikert aratott. Ötletes formája nemcsak arra jó, hogy Montesquieu két okos idegen friss szemével bámultassa meg a korabeli francia viszonyokat, hanem arra is, hogy a kor kelet felé forduló érdeklődését egzotikus és egzotikusan erotikus részletekkel vonzza mind beljebb erkölcsi világképéről, állameszményéről szóló fejtegetéseinek sűrűjébe.
