Mindannyian vándorúton vagyunk. A születéssel kezdődik és halállal, a Semmibe való tovatűnéssel ér véget. Életünk tragikomédia, dráma — egy személyes történet. S a személyes történeten túl, azt megelőzően van egy rejtelmes tudatosság — ami a valódi Én-ünk.
Ez a könyv a Vándorutunk krónikája. Útmutató önmagadhoz, a szerepeken, álarcokon túli valódi Én-edhez.
Életünk nem más, mint egy kötőjel a születési és elhalálozási dátumunk között, s e kötőjelben ott rejlenek személyes létünk titkai, drámái, tragikomédiái. Úgy belefeledkezünk ebbe a színjátékba, hogy elfeledjük: kik is vagyunk valójában.
Születésünk és halálunk közt íródik a személyes történetünk könyve, amiben mi vagyunk a főszereplők, a számtalan társadalmi maszkot magára öltő “én”: az örülő, a szenvedő, a szerető, a gyűlölő, a múlton töprengő és a jövőtől félő kis én. Életünk tragikomikus forgatókönyvét, vándorutunk krónikáját mi írjuk, ahol a vándorút nyomvonalát gondolataink, elképzeléseink, vágyaink és az elvárásoknak való megfelelni akarásunk jelöli ki.
*
E könyvben Dr. Margitics Ferenc egy tapasztalt pszichológus-pedagógus szerepében világít rá az elme, az egó titkaira, azokra a pszichológiai fortélyokra, amellyel az elme erősíti önmagát, s így egós életünk szenvedéssé válik, majd rámutat az elmén túli sugárzó tudatosságra. Margitics Ferenc nevet viselő tudatosságként tér vissza az íráshoz, hogy rámutasson az emberi szellem nagyszerűségére. Majd a Kery Ervin írói álnév mögött rejtőző ugyanaz a tudatosság pedig a meditáció mélységeibe vezet be, hogy a tudat tudatosságát felfedje
