1891-ben, az író pályájának utolsó szakaszában íródott a könyv, s egy évvel később jelent meg a Pesti Hírlapban. A cselekmény a Bach-korszakban játszódik. Lenke Lőrinc tábornok fiát, Simont a kolerajárvány idején egy vele egykorú cigány csecsemővel cserélik el. A tábornok igazi fiából világhírű cigányprímás lesz, míg az elcseréltetésükről mit sem tudó ál-Simon báró mihaszna, törtető, gyáva tisztviselőként vonja magára városa gyűlöletét. Bátyját koholt vádakkal lecsukatja, anyját lenézi, semmibe veszi, mindebben méltó társa Aranka, a szintén törtető feleség. A városba érkező igazi Lenke hangversenyt rendez, ám Simon, aki nem képes elviselni mások sikerét, be akarja tiltani a koncertet. Miután bátyja ebben megakadályozza, majd párbajra hívja ki, Simon őrültet színlel. A tipikusan jókais, romantikus eseményszövés ellenére mondanivalójában e mű nem éri utol a hasonló fogantatású regényeket, ám — az életmű részeként érdemes beszerezni.
