Lomtalanítás

DrMáriás (sz. Máriás Béla) író, zenész, festő, performer. 1966-ban
született Újvidéken. Belgrádban folytatta művészeti tanulmányait.
1991-től Magyarországon él. „Kegyetlen könyv: nyers,
puritán, kíméletlen, s a végén sem mutat kiutat, nem nyújt
feloldozást. Egyedüli tárgya, hőse voltaképp egy ismerősen, átlagosan rettenetes, lepusztult, normális életre
alkalmatlan bérház, ám ez a ház nemcsak lakhely, színtér,
hanem maga is élő, lélegző szervezet — éppolyan, mint lakói,
ezek a megcsúszott, tönkrement, leépült szerencsétlenek,
akiknek sorsa egy az épülettel, lévén hogy normális
életre számos oknál fogva maguk is alkalmatlanok. A ház és a közösség jelene-jövője így fedi le egymást teljesen:
emeletek, ajtószámok tárják elénk fokról fokra a társas
magány, elveszettség becketti panoptikumát. Sorra
színre lépnek ezek a más törvények szerint élő, mindenen
túljutott, véglényszerű, vagy még épp a létezés peremén
billegő, utolsó erejükbol kapaszkodó figurák-alakok,
lakásajtajukkal együtt tárul fel az egy rugóra járó,
tragikus élettörténetük, jellemük, lelkük, kinézetük, hogy a bérház bűnügyi krónikákba illő mélyvilági pokla — vagyis
rendes, hétköznapi működése — érthető, konzekvens,
logikus és megmásíthatatlanul sorsszerű legyen. Mégsem
csupán egyfajta szociohorror az, amit olvasunk, s nem is a
szociografikus tényfeltáró próza újabb változata — holott
Máriásnak láthatóan ehhez is megvolna az élményanyaga -,
hanem színtiszta szépirodalom, mely a szenvtelen megfigyelő
pontos leírásait, a puritán nyelv és stílus minimalista
eszközeit mély empátiával, a látásmód közel hajoló
érzékletességével, a részvét, a szolidaritás hangjával s a
leleplező irónia sajátos, máriási tapintatával
keresztezi.

Így lesz ez egy szép könyv minden kendőzetlen durvasága
mellett, mely értük íródott: ezekért a halálukra várakozó,
vigasztalan embereket rejtő, pusztulásra ítélt házakért.” Keresztury Tibor