„Eszembe jutott a gyászos búsongó nő. Éji lámpa mellett elmélázva ottül fejét kezére lehajtva. Gondolatai messze-messze hordják vágyakozólelkét, keresztül sivatag avar pusztaságon, csalitos erdőkön, idegenvárosokban, millió idegen emberi arc közül kere
