A Prométheusz-rejtély (1973) a kritikusok és maga az író
szerint is életművének csúcspontja. A művészi siker magyarázata az, hogy
Mesterházi Lajosnak ebben a művében sikerül olyan homogén közeget
teremtenie, amelynek egységét nem bontják meg idegen, oda nem illő
elemek. A Prométheusz
szervesen kapcsolódik a hatvanas évek magyar prózairodalmának egy jellegzetes alakulatához, nevezetesen a parabola-, ál-történeti— és
esszéregény típusához. Mesterházi regénye tehát nem a műfajválasztás
szempontjából foglal el különleges helyet. Egyedisége a mitológiai anyag
rendkívül szabad, ugyanakkor sajátos módszertani következetességgel
történő kezelésében áll.
