Fekete fátyol lebben (Beth, a szövődmény IV/2. rész) A kedvesem, akit egy pók szőtt oda mellém fekete karjaiban gyermeket tart a mellén. Sírgödrömből kitekintve fekete fátyol lebben. Nem élünk mi már, csak a hiány a szívünkben. Holtak vagyunk mindannyian, mert magány él a lelkemben. Szög vagyok, mely átüti a bokát és ott tart a kereszten.
