Mintha egy olasz neorealista film peregne a szemünk előtt,
úgy olvassuk a Diszharmóniá-t. Mint
minden Tatay-regényben, ebben is áradó cselekményt, fordulatos történetet
kapunk a jól jellemzett alakok mellett. Sára szép szőke kislány a regény
elején. Az első jelenetek egyikében szülei, akik véletlenül meztelenségében
pillantják meg, elámulnak: felnőtt a lányuk, noha épp csak gimnazista. A regény
végén Sára elvált asszony, s tündéri kislányát Zita, Sára anyja éppen kilopja
az országból. A két időpont között eltelt években akaratok és szándékok,
szenvedélyek és hideg érdekek csapnak össze. A történet számos része akárha a bűnügyi irodalomból került volna a regénybe. De itt, a regény meseszövésében
tartalmas lélektani motiváció, kitűnő megfigyelések erezik át. Az író hangja
nyugodt, egyenletes, első látszatra szenvtelen, de a tárgyilagos előadásmódot
helyenként tartózkodó együttérzés vagy élénk humor, másutt irónia, sőt gúny
színezi át. A Diszharmónia mai történet, de kísérteteivel jelen van benne a múlt is.
