A régi ember nem érte be azzal, hogy csupán a környező világot népesítse be babonás jelenségekkel. Magához az emberhez is babonás képzeteket fűzött s nem egy közülük örökül maradt apáról fiúra, fiúról unokára.A régi kalendáriumok tele voltak piros betűs napokkal. S úgyszólván ahány nap annyi babona. Ezeket a nép többnyire az ünnep vallási jelentésével kapcsolta össze s eszébe sem jutott, hogy akárhány ünnepnapnak eredetét a pogány ókorban lehet megtalálni.Sok, sok tévedésen kellett az embernek átküzdenie magát, hogy végül megismerhesse az őt környező világot.A régi tudós éppen úgy tévelygett a babonák ősbozótjában, mint a hétköznap embere. Temérdek tévhit fonódott iszalagként köréje; fogvatartotta, nem engedte, hogy kivergődhessék a fojtogató sűrűből.
