A helyszín az ötvenes évek Magyarországa. Egy májusi vasárnap délután unokahúgával sétál a falu központjában a nagynéni, és mesél. Azokról, akikkel séta közben találkoznak, azokról, akiknek a háza előtt elhaladnak, és a kislány csodálkozva fedezi fel, hogy az általa addig csak a mesekönyvekből ismert érdekes emberek: urak, úrnők, grófok, bárók közöttük élnek.
Évtizedekkel később a saját emlékeiből, családi legendákból és a nagynéni elbeszéléseiből összerakott történetekből próbálja felidézni az egykori kislány a húszas–harmincas évek világát. Annak a társadalmi emlékezetben boldog békeidőként őrzött negyedszázadnak a világát, amikor az számított, ki milyen társadalmi osztályba született. S akkor egyszer csak, egyik pillanatról a másikra, visszájára fordult a világ. Anyagi javaikat, melyekért generációkon keresztül kitartóan dolgoztak, elvették a kommunisták. Társadalmi rangjukat lenullázták. Önbecsülésükért megbüntették, megalázták, eltiporták őket.
A könyv nem szabályos családtörténet. Családregény mégis, hiszen ugyanarról a családról, a családon belüli generációs ellentétekről, szerelemről, szeretetről vagy éppen annak hiányáról szól.
