Szathmári Sándor 1935-ben írta meg remekművét, a Kazohiniát, amit a nagyközönség mellett még Karinthy ésBabits is elismeréssel fogadott. Azonban kevésbé ismertek azon elbeszélései, melyek bármikor felveszik a versenyt a szerző korának hasonló stílusú alkotásaival.A kötet nyitó és címadó novellája, a Gépvilág első olvasatra Wells parafrázis, amely 1938-ból időgépével a távoli jövőbe, a „gépkorszakba” utazik. Visszafelé megáll 1964-ben, s a szerzőnek átadja azt a korongot, amire annak a különös futurisztikus időnek a históriáját rögzítette. A hosszú elbeszélés során kiderül, miként irtották ki a gondolkodó gépek előbb alkotóikat, majd minden szerves életet a Földről. A száraz stílusú, ám bölcseleti mélységű írásból kiderül: az emberiség saját szűklátókörűségének, kapzsiságának áldozata lesz.A kötetben szereplő fantasztikus tárgyú elbeszélések mindegyike a magyar irodalom értékes és ritka gyöngyszemei.
