Juhani Aho (1861–1921) finn író a 19. század fordulóján élt és alkotott, az első finn hivatásos íróként tartják számon. Két stíluskorszaknak, a realizmusnak és a nemzeti újromantikának is egyaránt a vezéralakja volt, sőt művei nagy hatással voltak a későbbi írónemzedékekre is.
Juha (1911) című regényét Aho kései korszakának legjelentősebb műveként tartják számon, stílusa ekkorra már érezhetően megújult, kiforrott. A regény alapja egy szerelmi háromszög története, mely Karjala erdeiben játszódik. Főhőse a beteges, idősödő Juha, aki a nála jóval fiatalabb Marját vette el feleségül, akit aztán a gazdag, fiatal Shemeikka elszeret tőle. A főhősök megformálása remekműhöz illő: a zárkózott, jóindulatú Juha és a szenvedélyes, dacos Marja a szerző legerőteljesebben megformált regényalakjai.
