A klasszikus műveltségű kiváló filológus, tanár, fordító és író, Révay József rendkívül izgalmas kalandregénye Lucius Septimius Severus császár (146–211) uralkodása idején játszódik. A szerzőn látszik, hogy pontosan tanulmányozta azt a kort, amelyet megfest: csupa pontos adat és hiteles személy kap szerepet a regényében. Jellemábrázolásai, helyleírásai korhűk, ugyanakkor nem egysíkúak. A regény egyik erénye, hogy a bemutatott római korszakot a szerző több szemszögből is ábrázolja. Épp úgy, helyet kapnak az arisztokrácia tagjai (a császári tanács, senatorok, praetorok), mint a nép (colonusok, rabszolgák) képviselői is, valamint azok a társadalmi rétegek (például a kereskedők, kézművesek), akiket a rómaiak megvetettek, mert nem katonáskodásból és földművelésből éltek — mert hiszen ők csak ezt a két foglalkozást tartották „emberhez” méltónak. A regény végére pedig az is kiderül, hogy vajon ki is az a párduc. Talán maga a császár, Septimius Severus, vagy a lázadó parasztok nem kevésbé lázadó vezére, netán egy, a gladiátor-játékokon szereplő vadállat?
