„E jelben győzni fogsz” — hirdette a legenda századokon át, hogy egy állítólagos égi fénykereszt-látomással hitelesítse Constantinus császár
(306–337) győzelmét, amely évszázadokra eldöntötte a római birodalom és
ezzel a világ sorsát. Bár Constantinus nem volt keresztény, még kevésbé
szent életű, hanem élete végéig az államvallás pontifex maximusa és a Héliosz-kultusz híve, az Euszébiosz költötte legendaszövevényt kora és
az utókor kritika nélkül elfogadta: Constantinust látomásos, csodatévő
embernek, az istenség küldöttjének tartotta, sőt már a középkor elején
szentként tisztelte.
Révay József regénye, az Égi jel Constantinus korát és
társadalmát hitelesen, reálisan ábrázolja, részben költött, színes,
gyakran véres, nemegyszer kalandos, s mindig izgalmas események és
epizódok sorozatában, úgy azonban, hogy a regény vasváza maga a történelmi valóság, költött eseményei pedig kiteljesítik a rideg és
legtöbbször félelmetesen tragikus adatokat és tényeket.
