Fiesta – A nap is felkel

Hemingway életműsorozat 4.
Hemingway szűkszavú és erőteljes stílusának egyik legkiemelkedőbb példája. Örökbecsű, borotvaéles kép az első világháború utáni generáció szorongásairól, illúzióvesztéséről.
Jake Barnes és Lady Brett Ashley az Elveszett Generáció tagjai, Hemingway talán leginkább feledhetetlen regényalakjai, akik bejárják az 1920-as évek Párizsának vad éjszakai életét, hogy aztán külföldiekből álló, vegyes társaságukkal leruccanjanak Spanyolországba, a bikaviadalok helyszínére.
Brett és Jake viszonyát féltékenység és újabb, futó szenvedélyek teszik próbára. Brett harsány, Jake pedig boldogtalan — az őket körülvevő kor morális romlástól, beteljesületlen szerelmektől, illúziótlanságtól terhes.
Jake rádöbben, talán soha nem lehet övé a nő, akit igazán szeret.
Hemingway regényét, amely eredetileg 1926-ban jelent meg, Déry Tibor fordításában adjuk közre.
„Mire a végére értem a könyvnek, összeállt, hogy mitől remek regény ez, kicsit olyan volt, mint amikor nem első látásra leszel szerelmes, hanem telik múlik az idő a másikkal és egyszer csak fejbe vág az érzés, hogy AZTA! Arról nem beszélve, és ez már csak technikai részlet, hogy Hemingway ezt 1926-ban írta, a szöveg mégis úgy 80%-ban abszolút mai, abszolút értelmezhető, és nem válik ódivatúvá vagy döcögőssé.” — Kormos Lili (Jelen)
„A Fiesta legjava a hangulata: nagyon kevés szerző képes ilyen otthonossá tenni szöveget, olyan miliőt teremteni, amelyben inkább érezzük magunkat a történetet a szomszéd kávéház teraszáról feketézve követő nézőnek, semmint olvasónak. A fiesta a pamplonai bikafuttatás, amelyre regénybeli barátaink, gyökértelen angolok és amerikaiak érkeznek a csodálatos Párizsból Baszkföldre. Sztorijuk az első világháború utáni mesevesztett nemzedék mulatságba, erkölcstelenségbe, érzelmi nyomorba fojtott reményvesztettsége és kilátástalansága. — Pető Péter (24.hu)
„Az egyik legszeretettebb amerikai regény” — PBS The Great American Read
„Ideális társ a zavaros időkben.” — Tara Isabella Burton, Wall Street Journal
„Magával ragadó, abszurd és szép, gyengéd és szívfacsaró regény. Mondatai karcsúak, feszesek és erőtől duzzadók.” — New York Times
„Korszakának legkifinomultabb, egyben legvisszafogottabb írásművészete.” — New York World
„Nagybetűs Amerikai Irodalom: egy géniusz első regénye.” — Evening News
„Sokkolóan éles, nyugtalanító.” — Spectator